A falka

A falka

2012. január 21., szombat

A jelen. Nelson és kis barátja, Paca

 Mikor megvettük Nelsont, arra gondolta, hogy apa legfiatalabb öccse és barátnője kutyusával, Pacával jó lenne összeismertetni majd Nelsont, ha márt elég idős lesz hozzá. És lám, tényleg sikerült megvalósítani ezt a kis tervet.
 Először 2011. December 11.-én találkoztak. Előre meg lett tervezve, hogy hogyan fussanak össze, hogy ne legyen belőle gond, és tudja a kis pöttöm pionír, hogy nem csak ő sétál az utcán, hanem más kutyák is. Így előre láthatólag egy életre szóló barátságot kötött a két kölyök. Eleinte Nelson elég tartózkodó volt, meg volt szeppenve, csattogtatta a fogát, állandóan bebújt mögém, mintha az anyja lennék. De hamar megbékélt a gondolattal, hogy más kutyák is vannak rajta kívül, és nem kell tőlük tartózkodni. Legalább is jó néhánytól.

Nelson és Paca
2011.12.11

Azóta rendszeresen, jobbára hetente, két hetente hordjuk őt hozzájuk, mivel ott mind a két kutyát kenyérre lehet kenni. A mi telkünk nem lenne épp megfelelő a találkozásokra és szórakozásokra, mivel Kleó nem az a típus, aki oda van az idegen kutyák társaságáért. Így maradt az a lehetőség, hogy náluk tartjuk az összeruccanásokat. Decemberben még mind ketten ugyan akkorák voltak. A beagle és a német juhász is. Igaz a súlybeli különbség Nelsont részesítette előnyben. Már ekkor bőven tíz kiló felett volt. Mikor meglátta a lovat séta közben, szó szerint leesett az álla. Nem tudta hova tenni a hatalmas állatot, csak nézte kerek szemekkel, teljesen megdermedve, meghökkenve.
Most viszont ez a súlybeli különbség még inkább Nelsont emeli ki, aki már lassan eléri a huszonöt kilót, bár az is meglehet, hogy már most van annyi. Egy hónap alatt majdnem a duplája lett mint súlyban, mint pedig méretben, nagyságban. De még így is Paca van előnyben a játékok során, mivel sokkal de sokkal fürgébb Nelsonnál, viszont ő sokkal cselesebb. Míg a beagle megkerüli az egész udvart, abban reménykedve, hogy a kis hülye megy utána és jól kifáraszthatja, addig Nelson megkerül valamit és bevág elé, vagy bevárja az egyik sarkon, mint egy igazi rossz fiú. A lovas eset kicsit már máshogy alakult a mi nap. Már nem csak meghökkenve nézte a hatalmas négylábú patást, hanem morgott. Először még merészen megközelítette, hogy felmérje a helyzetet, de végül elkezdett morogni, megijedt tőle. Amit nem csodálok, én is félnék egy nálam ötször, hatszor akkora embertől.

Nelson és Paca
2012. 01. 08
Viszont a Pacával való játékot, annál jobban élvezi. Már kezdi felvenni a bleaglevel a versenyt, már nincs úgy lemaradva egyes körök lefutása alkalmával. Igaz még így is tepernie kell, ami sípoláshoz vezet, de már utol tudja érni. Kíváncsi vagyok, hogy fél év múlva is így fognak játszani, vagy akkor már előjön Nelson territoriális, vezér egyénisége, mint amilyen egy német juhász? Vagy ha rendszeresen összehordjuk őket nem lesz baj? Majd kiderül, azért oda fogunk figyelni, mivel ahogy nő, úgy lesz egyre veszélyesebb az örökre ilyen kicsi Pacával.                 

Pacával