A bébiszitter és a bébisintér : D

Hol kezdjem? Hát akkor kezdem a kedvesebb verziónál.

 Jackie volt a bébiszitter! Akárhányszor születtek kiskutyáink, mindig ő játszott velük, ő szórakoztatta őket. Tűrte, mikor gyömöszölték, nem harapott, nem morgott mikor tépték a fülét, farkát, lábát. Egyedül csak akkor szólt rájuk, mikor azok az ő tányérját közelítették meg. Már az előző bejegyzésemben is megemlítettem, hogy az öreg harcos egy igazi angyal volt, de talán ezzel is lehetett igazolni ezt.

 Élvezet volt nézni mikor befeküdt az udvar közepébe nagy, mackós testével, és hagyta, hogy a sok törpe kis jószág lerohanja őt, majd kicsi a rakást játsszon vele. Ő egy igazi példakép lehetett a picúrok számára és már kan kutyák számára is. Soha nem bántotta őket szándékosan, de mikor rosszak voltak, orrával rákoppintott a fejükre. Akkor persze megfutamodott mikor Kleó helyett hozzá akartak menni enni, de ez egy más téma. : )

Ezzel szemben, Kleó a bébisintér téren állja meg a helyét. Soha nem játszott a kölykeivel, foglalkozni is csak annyit foglalkozott, hogy megetette őket, "tisztába rakta őket", aztán ment a maga dolgára. Ugyan akkor rettenetesen féltékeny volt rájuk, amiért Jackie velük foglalkozott többet, ő pedig csak elvolt magának. Persze jó anya volt, mivel ha kellett, akkor ott volt, de nem épp a játékos szülő mintapéldányai közé soroljuk őt. Ő csak a gyerekek szükségleteit látta el, mint jó család anya. Az biztos, hogy a családi szerepben ő hordta a gatyát : D

Nagy vonalakban rólunk.

 Ez a blog, tulajdonképpen nem egy kennellel foglalkozik, inkább egy nagy családdal. Innen nem tudtok kutyusokat kérni, nem tudtok kutyákat igényelni, mivel a "tenyész szukánk" ivartalanításra került. Nincs elég nagy udvarunk ahhoz, hogy több kutyát tarthassunk, így csak egy ötéves nőstény és egy közel négy hónapos hím német juhászunk van.

 Na nézzük csak... 

Blackie

Minden akkor kezdődött, mikor édesanyám kapott egy fekete, hosszú szőrű német juhászt, Blackiet. Akkor még egy puszta gondolat se voltam, mikor a kutya hozzánk került, de még aktív életet élt, mikor megszülettem.  Mellette volt egy tacskónk, Fickó, akivel rengeteget táncoltam, szórakoztam. Igaz nem emlékszek már rá, de annyira igen, hogy mindig kétlábon pattogott előttem mint egy gumilabda, én belekapaszkodtam és táncoltunk.

 Miután Fickó meghalt, Blackie talált magának egy rajzos kan német juhászt, akitől születtek kölykei, mi pedig megtartottunk egy kant, akit Jackienek neveztek el a szüleim. Több kölykük született, mind szép volt és egészséges, de jobbára fekete a szuka miatt. 

Kleó

 Ahogy Blackie meghalt, a kanunk egyedül maradt. Közel három, négy évig élt egyedül, mikor is 2007 februárjában vettünk mellé egy szukát, aki a Kleó nevet kapta. Nagyon aktív, intelligens kutyus volt. Kettejüknek összesen négy almuk született. Az elsőben négy kutyus maradt meg, a másodikban öt, míg a harmadik alom összesen nyolc kutyussal gyarapodott. A legnagyobb meglepetést viszont az utolsó alom hozta, mikor is három kutyus született, de csak kettő maradt életben. Mind gyönyörű és egészséges volt, pillanatok alatt elkeltek. Az utolsó alomból megtartottuk a kant, akit Ronnienek neveztünk el. 

Ronnie

Egy mamut bébi volt : ) Hatalmasra nőtt, már nyolc hónaposan akkora volt mint az apja, aki amúgy kolosszális méretekkel büszkélkedhetett. Nagyon vidám, életerős kutya volt, de sajnos tavaly karácsonykor csúnyán megbetegedett. Az orvos nem tudta megmenteni, így 2010. december 27.-én el kellett őt engednünk. Rettenetesen szomorúak voltunk, mivel egy imádni való, szeretetre méltó, gyönyörű kutya volt, aki még nem érte el az egy éves kort. Nem értettük mit ronthattunk el, velünk még soha nem történt ilyen. Eddig minden állatunk megérte az idős kort, nem halt meg ifjonc, növendék korában. 

 De kénytelenek voltunk magunkat túl tenni rajta, mivel tudtuk, hogy ha az övé nem is, de a mi életünk megy tovább, és volt még másik két kutya, aki a szeretetünkre éhezett. Kicsit talán elhanyagoltuk őket miután Ronnie elment, de ezt a hiányt hamar pótoltuk, és úgy vigyáztunk rájuk mint a szemünk fényére. Minden apró kis jelre figyeltünk, rögtön vittük őket orvoshoz, ha valami idegen viselkedést, oda nem illő dolgot vettünk észre rajtuk. Az idős Jackie és a még fiatal Kleó egészségesen vészelte át a December 27 és az Október közepére vonatkozó időt.

 Tudtuk, hogy egyszer be fog következni, de azt nem sejtettük, hogy ilyen gyorsan. 

Jackie

Jackie október végén eltávozott közülünk. Egyik nap jött az SMS, hogy szegény nem tud lábra állni, csak húzza maga után a tagjait. Reménykedtünk benne, hogy az orvos rendbe tudja hozni, de sikertelennek bizonyult a hadművelet, így Október 20-án el kellett altatni. Tőle annyival volt könnyebb megválni, mint Ronnietől, hogy tudtuk, lassan itt az idő. Már idős volt(13 éves) így felkészültünk minden eshetőségre. És emellett tudtuk, hogy egy szép életet élhetett le nálunk. A nyár közepén mondtam édesanyámnak, hogy "remélem most kivételesen szép lesz a karácsonyunk, és remélem nem veszítünk el senkit." Erre ő csak annyit mondott, hogy várjuk ki a végét, lehet, hogy elveszítünk még egy kutyát. És tessék... igaz nem karácsonykor, de tényleg elveszítettünk egy kutyát, a mi kis angyalunkat, aki mindig akkora boci szemekkel nézett ránk, hogy nem tudtunk rá haragudni semmiért. Csupa szív kutyus volt, nem bántott senkit, csak egyszer egy Pulit vágott a földhöz, mikor az nekünk támadt, ő pedig minket védett. Így neki köszönhetjük azt, hogy még van lábunk. 

Nelson

 Most, hogy nincs se Ronnienk, se Jackienk, Kleó mellé vettünk egy hosszú szőrű német juhászt, aki a Nelson névre hallgat. (végre) 

 Talán azok közül a kölykök közül, melyek nálunk cseperedtek fel, ő az, aki a legközelebb áll hozzám. Nagyon aktív, jószívű kiskutya. Mindenkit szeret, jól kijön mindenkivel és minden már kutyával is. Igaz eleinte idegenkedik az ismeretlenektől, de pillanatok alatt összebarátkozik mindenkivel.

  A továbbiakban, minden kutyáról találhattok majd leírásokat, ismertetéseket!